Kezdjük azzal, hogy a napom nem indult valami fényesen, mert megfáztam és egész nap fájt a fejem, rázott a hideg. De a fiamért bármit, na meg Apáért. Hamar kellett választ adnom, így rövid töprengés után rábólintottam, hogy megyünk. Most az Ingyen wifi humorzenekar szerepelt többek között, melyben a gyerek keresztapja is benne van, és hát a gyerek rettentően szereti "apuit", ahogy hívja °Arnoldka.
Mint említettem soha nem volt gond, és más rendezvényeket is ügyesen kibírt, csak hogy egyet említsek, a zenekari öt órás próbáját úgy hogy táncolt, nevetgélt, és bizony még aludt is a nagy zajban.
Szóval, úgy indultam neki, hogy talán lesz egy kis nyűglődés tekintettel a késői időpontra, de nem tudtam ennyire nehéz lesz...
Avval kezdődött, hogy indulás előtt nem akart enni, aztán inni se, mert nem a kedvenc cumisüveget vittem.
Onnantól kezdve már jött az ordítás, és hát aki már volt TV felvételen, az tudja, hogy mennyi ember van, ráadásul több étteremből álló helyiség volt. Lényeg, rengetegen voltak. Már az elején sikerült minden figyelmet magunkra vonni, és már az elején óriási stresszt kiváltani elsősorban magunkból szülőkből.
Kaptunk lenéző pillantást ( olyantól is, aki tavaly még az ölében ringatta hasonló rendezvényen, továbbá megjegyzést, hogy ilyen helyre nem kell gyereket hozni ( nyilván nem a szemembe mondta ), de volt aki igen, és tőle pedig több megértést vártam volna... Nem akarom ragozni tovább, sem találgatni, hogy sajnálat, szánakozás, lenézés volt az emberekben. Nem is akarom tudni. Mivel régóta járok hasonló helyekre, sok zenész ismerőssel találkoztam, és még barátokkal is.
Négy dalt játszott a zenekar, és sajnálatomra nem tudtam bent lenni a felvételen, azaz a kedves barátnak köszönhetően mindössze húsz másodpercig mégis... így született ez a fotó... ezúttal is köszönöm Erzsike, hogy Rűd mindig lehet számítani, és tartod a szavad!!! Szeretünk nagyon!!!!
Mindig szokott lenni valami jó a rossz dolgokban, és ez most is így volt. Találkoztam Tabáni Istvánnal, akinek nagy rajongója vagyok, és az első pillanattól amikor megláttam, mint énekest, mint embert nagyon de nagyon megszerettem és őszintén tisztelem. Tisztelem, hogy megmaradt embernek, nem szállt el magától, elképesztően tehetséges, kedves, alázatos és még sorolhatnám. Szóval ez volt jó a mai estében.
A fiamért szakadt meg a szívem, de sajnos olyan helyen voltunk, hogy esélyünk nem volt hazajönni....
Hogy megbántam - e, hogy elmentünk? Nem. Hogy újra elmennék - e? Nem.
Sajnos az élet kiszámíthatatlan, a kisfiam viselkedését sok minden befolyásolhatta, ne feledjük, hogy tegnap Apát látogattuk meg az étterembe amikor zenélt szintén délután, és ez már sok volt a kis Egyetlenemnek.
Egy biztos, máskor jobban meggondolom, hogy magammal vigyem, mert nekem pl abszolút nem lett kikapcsolódás, pedig ezt vártam a mai naptól, de ez van... teljes mértékben megértem a fiamat, és elnézést azoktól, akiket zavartunk a sírással, ( elsősorban a fiamtól kérek elnézést, hogy ilyen hosszú programra vittem ), de mások is lehettek volna megértőbbek, és köszönöm azoknak, akik babusgatták és megértették a helyzetet, és meg is látták benne azt az édes tünemény kisfiút aki valójában.
Találunk megfelelő megoldást majd, ami mindenkinek jó lesz tudom.
De néha kell egy ilyen nap is, izgalmasabb lett, mint számítottam! 
Köszönöm, hogy el olvastátok!
Puszi,
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó