Szerelem első látásra!

  Nyári időszak volt, amikor találkoztam vele.

  Forrón sütött a Nap és egy-egy bárányfelhő vonult végig a tiszta kék égen.

  Lehajtott fejjel ballagtam előre. Hirtelen valaminek nekiütköztem, és én valami bocsánatféleséget dadogtam. De egyből elhallgattam, amint felnéztem.

  Egy férfi állt velem szemben. Nem ismertem ugyan, de nagyon lenyűgözött, amint a szemébe néztem. Gyönyörű égszínkék szempár nézett vissza rám. Kissé komor volt az arca, s fekete göndör fürtök lógtak homlokára.

  Amint megálltunk egymás mellett, egymás arcát tanulmányozva, tekintetünk egymásba fúródva, és mindketten elmosolyodtunk, majd mentegetőzve ismét elnézést kértem. Ő pajkosan csak annyit mondott, hogy:- Semmi baj-, majd ismét elmosolyodott, s megismételte az előző két szót. Hangja kellemesen csengett, ugyanakkor férfiasan.

  Ekkor egy őrült, akinek később hálás voltam, az autóval a járdára hajtott és kis híján elgázolt bennünket. Igen, elütött volna, ha ez az elbűvölő idegen magához nem ránt. Én tehetetlenül zuhantam a karjaiba, és Ő rám nézett. Döbbenetet és rémületet olvastam ki a tekintetéből. Nekem meg nevetnem kellett. De nem tettem. Ez helyett mélyen a szemébe néztem és Ő állta a tekintetet. Majd lassan felém hajolt és én éreztem a forró leheletét, majd a lágy, meleg száját az ajkamon. Körülöttem forogni kezdett a világ. Csodálatos érzés volt!

  Mindez pillanatok alatt zajlott le. Mintha észbe kaptam volna, felszöktem, kiszabadítva magam az erős karok öleléséből, majd megigazítottam a ruhámat. Ő elnézést kért, mintha megbánta volna, amit tett, elköszönt és elsietett.

  Én még sokáig néztem utána és próbáltam rendezni az összekuszált gondolataimat. Majd lassan megfontolt léptekkel elindultam hazafelé.

  Mindez már nagyon régen történt, és én még azóta sem találkoztam vele, és Ő nem is sejti, hogy nekem Ő volt az EGYETLEN, aki érdekelt, bár még nem ismertem...

Írta: Elekes Tímea Izabella

 1998 12 04

Sepsiszentgyörgy