2025.03.22. 13:47, Elekes Timea Izabella
A lelki harmóniát megtalálva...
Tele vagyok tervekkel, és a sikerekkel teli hét után szárnyalni tudnék... Kinek mi a siker?! A siker nekem az, amikor a család és munka között megtalálom azt az egyensúlyt, amire törekszem. A héten sikerült a családommal is minőségi időt tölteni, az edzést is sikerült úgy beiktatni, hogy jó legyen időben, és a munkahelyemen is teljesítettem a magammal szemben elvárt feladatokat.
Ódákat tudnék zengeni a munkámról, és a kollégáimról és ilyen boldog még nem voltam. Sőt, annyira boldog vagyok, hogy szinte félek, hogy ez csak álom, és egyszer véget ér... az előző munkahelyemen az arcon vágás mély sebet hagyott... olyan, mint a szerelem... ha egyszer megégeti magát az ember, sokkal óvatosabb lesz, és benne marad a félelem... de azért küzdök, és inkább lubickolok, mint állandóan attól rettegjek, hogy a történelem megismétli önmagát. Az igaz, hogy az az érzés megmaradt, hogy nem mindig érzem magam teljes értékűnek, amiért csak pár órákat dolgozom, de reménykedem egyszer megszűnik ez a rossz érzés. Másfelől a kollégáim ezt nem is éreztetik velem, ez csak az én "butaságom". Az biztos, hogy amiben csak tudok segítek, és százszázalékkal teljesítek, és mindig ezen leszek. Csodás programokat szerveztek, és azon drukkolok, hogy lehetőség szerint mindegyiken részt vegyek. A férjem nélkül lehetetlen... sok mindent át kell szerveznie, de reménykedem. Azt megtanultam az életemben, hogy minden áldozattal jár, és nem megy könnyen, viszont olyan régóta szinte csak a gyerekemnek élek, hogy úgy érzem ez a lehetőség pont azért adódott, hogy végre én is "élhessek"...
A fiam csodásan halad a tanulással, példás magaviselete van az iskolában. Néha este sírdogál nekem, ha valamitől fél... nagyon sajnálom olyankor... Annyira szeretnék tanácsot kérni olyankor valakitől, de nincs akitől... én minden este olvasok, tanulmányozom az autizmust... folyton azon vagyok, hogy jobban megismerjem, és ezzel segíteni tudjak a fiamnak...
Jövőhéten kezdődik a tanfolyam, amit izgatottan várok.
Na de hét elején lesznek az iskolában a fogadóórák, kíváncsi vagyok a fiamról mit mesélnek a tanítók. Mindig másabb egy személyes beszélgetés, de jók szoktak lenni.
A héten volt szerencsém a bátyámmal is találkozni egy kiállításon, és azt is úgy éltem meg, hogy jé, végre újra élek... elegáns, négy csillagos szálloda, svédasztalos étterem... Olyan jó, néha ezeket megélni... és hálás is vagyok minden pillanatért...
Jövőbeli terveim vannak, melyek tegnap még nagyon távolinak tűntek... ma pedig egy lépéssel közelebb kerültem hozzájuk... na de erről majd később...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés