Olyan jó kicsit lassítani, azt érezni rendeződnek a dolgok, nyugodt lenni, békében lenni magunkkal és a világgal...

Verset, novellát, regényt, zeneszöveget írni akkor lehet, amikor ihlet van... viszont, aki blogol, tudja, hogy nagyjából azt is akkor lehet. Tele vagyok élményekkel, annyi impulzus ért, talán azért esik nehezemre a megfogalmazás.

Az elmúlt napok egyáltalán nem voltak könnyűek, mégis azt mondom hálás vagyok... mert ha egészség van, a többi megoldódik... 

Ez az utazás nem csak fizikai távollétet jelentett, hanem a lelkünk is egymásra találását is... Olyan jó olykor megpihenni, újra összecsiszolódni...

Tartalmas hét volt, és a jövőt tervezgetve már előre látom, hogy ez az év különösen termékeny és izgalmas lesz sok téren...

Nagyszerű hét volt... persze velejárója a bosszúság, könnyezés, mérgelődés is... nem minden pillanat csodaszép, csupán azt részesítem előnyben... főleg, ha mellettem van egy csoda lélek...

Nagyszerű hét volt... persze velejárója a bosszúság, könnyezés, mérgelődés is... nem minden pillanat csodaszép, csupán azt részesítem előnyben... főleg, ha mellettem van egy csoda lélek...

Olyan kis apróságokban rejlenek az örömök, amiket el sem tudnánk képzelni... és pont ez a baj, hogy inkább a nagyobb dolgoktól várjuk, mintsem észre vegyük, ami előttünk van...

Csodás hét van mögöttem, és valójában a vasárnapi kirándulás alapozta meg a hetet...

Mielőtt újra írni kezdtem, csak ültem és üres tekintettel bámultam a monitort... úgy éreztem, annyi gondolat van a fejemben, és egyszerűen nem tudok megfogalmazni egyet sem...