Nagyszerű hét volt... persze velejárója a bosszúság, könnyezés, mérgelődés is... nem minden pillanat csodaszép, csupán azt részesítem előnyben... főleg, ha mellettem van egy csoda lélek...

Nagyszerű hét volt... persze velejárója a bosszúság, könnyezés, mérgelődés is... nem minden pillanat csodaszép, csupán azt részesítem előnyben... főleg, ha mellettem van egy csoda lélek...

Izgalmas napok, hetek vannak mögöttem, sok történéssel, élménnyel. Úgy érzem, újra magamra találtam és olyan dolgokkal tudok foglalkozni, amik mindig is érdekeltek.  Ehhez szükség volt egy pici idő utazásra...

A kirándulásunk utolsó éjszakáján már sajgott a szívem, hogy haza kell jönni. Annyira tökéletes volt az apró bosszúságokkal együtt...

A kirándulásunk utolsó éjszakáján már sajgott a szívem, hogy haza kell jönni. Annyira tökéletes volt az apró bosszúságokkal együtt...

Néha úgy gondolom, nem érhet már meglepetés, aztán bebizonyosodik az ellenkezője. A héten volt öröm, bánat, csalódás, siker, trauma, változás...

Röviden fogalmazva, érdekes, izgalmas, jó hét volt. Minél inkább próbálok pozitív lenni, annál nagyobb sikereket érek el az élet minden területén. 

Mindenki meg tudja találni a saját boldogságát, csupán az életünket kell terelnünk abba az irányba, ami jó nekünk. Ha mégse sikerul boldognak lenni, nem a saját utunkat járjuk, hanem valaki másét...

Picit folytatom az előző bejegyzésemmel kapcsolatban a gondolatmenetemet, ha nem bánjátok...

Ha olvastátok az utóbbi blogomat, tudjátok, hogy érintett már az elején, hogy Arnold „más”, mint a többi gyerek. Van, aki nem szereti, ha így nevezem, én pedig örülök, hogy elfogadtam, hogy más. Igen, Ő más. Számomra a legértékesebb!

Négy év után elég erősnek, sőt lelkesnek érzem magam ahhoz, hogy ismét elkezdtem olyan könyveket olvasni, ami az autizmussal kapcsolatos...