Olyan kis apróságokban rejlenek az örömök, amiket el sem tudnánk képzelni... és pont ez a baj, hogy inkább a nagyobb dolgoktól várjuk, mintsem észre vegyük, ami előttünk van...

Mielőtt újra írni kezdtem, csak ültem és üres tekintettel bámultam a monitort... úgy éreztem, annyi gondolat van a fejemben, és egyszerűen nem tudok megfogalmazni egyet sem... 

  Nagy változásra volt szükségem ahhoz, hogy másképp lássam a világot és megtaláljam benne a helyem. Belegondolva nem is kellett hatalmas változás, hanem a picit másabb hozzáállás hozta el a hatalmas változást az életemben.

Négy év után elég erősnek, sőt lelkesnek érzem magam ahhoz, hogy ismét elkezdtem olyan könyveket olvasni, ami az autizmussal kapcsolatos...