2025.03.08. 22:32, Elekes Timea Izabella
A hét eleje úgy kezdődött, hogy megtudtam nyílt nap lesz a suliba, amire mehettem volna, de két nap alatt nem tudtam, vagy inkább nem akartam már átrendezni a munkámat. Viszont tudtam mindenről, milyen volt a suliba. Aztán persze próbáltam arra is gondolni, hogy ha ott vagyok, nem biztos olyan jól teljesít a fiam... ezzel nyugtattam magamat... Gyorsan telnek a napok. Elég fáradt voltam a héten és a migrén is többször jelentkezett nálam sajnos.
Rengeteget olvasok, és azon lepődök meg sokszor, hogy már nem folytogat a sírás, amikor az autizmusról olvasok. Örülök, hogy nem adtam fel ( ezt sem ). Első két hét mindennapi sírással telt, aztán eldöntöttem megerősödök és tovább tanulok. A videókat is készítem az autizmusról, és jól esik a pozitív visszajelzés. Annyira boldoggá tesz, hogy más családoknak adok erőt ezzel. Tulajdonképpen ez volt a célom. Szóval, örömmel válaszolok a hozzám érkező levelekre is.
Közben új terveim, céljaim is vannak. Nagyon várom, hogy ezeket is meg tudjam valósítani, viszont kell hozzá pénz, és több tudás. Tehát egyenlőre csak terv van és hatalmas akarat. Ráadásul hamarosan kezdődik a suli nekem is, addig rizikó is lenne talán belevágni.
Voltak itthoni nehézségek, és volt olyan pillanat, amikor azt éreztem milyen jó lenne tovább dolgozni. Olykor a csalódás miatt is éreztem. Boldogan jöttem haza egyik nap, gondoltam a férjemet meglepem azzal, hogy menjünk el kettesben ebédelni. A válasz az volt, most ebédeltem, studiómunkáimat kezdem el. Mi tagadás... nagyon csalódott voltam. A zene iránti szeretetem eléggé alább hagyott azt hiszem. Nem arról van szó, hogy ne lennék jó partner, vagy ne támogatnám, csupán több törődést igénylek. Hétvégén zenélés, másnap Tv felvétel. Nem mondanám azt sem, hogy nem szeretem ezt, de csak az tudja mivel jár ez aki benne van.
A kemény edzéshez visszatértem, és sokkal jobban érzem magam, ráadásul gyönyörű idő volt egész héten, ami szintén jó kedvre derített.
Szresszelek ugyan valamiért, mert időhöz van kötve a dolog, és ha nem jönnek be a számítások, bizony sok pénzt veszítünk. Na ez a dolog még várat magára, és iszonyú stresszel jár.
Arnold fiam szépen teljesít az iskolában, ez a legnagyobb örömöm és nyilván az egészségünk, ami a legdárgább kincsünk. A munkahelyemen olyan jól érzem magam, mint sehol eddig. Úgy érzem minden nagyon a helyén van. Mondhatni kerek az életem is. Ha nagyon kéne találnom olyat, ami hiányzik az életemből, találnék olyat is, na de ki nem?! Vágyunk dolgokra, néha eljátszunk a gondolattal, és elhalgatjuk a legmélyebb érzéseink, vágyaink...
A héten is voltam kirándulni, mint mostanában mindig edzés után, és ahogy sétáltam a víz partján, emlékek rohamoztak meg, és furcsa szomorúság lett rajtam úrrá. Olyan érzés volt, mintha hiányzott volna a régi idő. Amikor kicsi volt még a fiam. Pedig másfél éves kora után kezdődtek a nagy problémák. Tulajdonképpen most annyira jó. Nyugodt vagyok az iskola miatt, mert nagyon jó helyre jár. Rengeteg fájdalom, könny és bizonytalanság után tudom mi a diagnózis, ami már nem kavar fel, hanem megnyugtat. Mégis az a buta, rossz érzés... Való igaz a héten viszonylag keveset aludtam, és bizony ez nagyban befolyásolja a közérzetem, és valószínű a migrén is ennek köszönhető, na meg a frontnak. Igyekszem ezen változtatni, azaz többet pihenni.
Sok kedves ember van körülöttem, akiket viszont szeretek. A jó idő közeledtével barátokkal is találkozunk, így Arnold is többet szaladgálhat.
Nagyon meg kell tanuljuk azt, hogy a pohár feléig üres vagy félig tele... ma egész nap fájt a fejem, de csodás napom volt, tele sikerélményekkel...
Idézet a miniblogokból:
Napunk... délelőtt barátokkal... délután kettesben... egész nap fájt a fejem... este ismét rám tört jobban... kicsi fiam vígasztalt... nagyon a kedvemre akart járni... játékokat talált ki... így történt az, hogy feladatokat adtam neki, amiket megoldott... ki ismeri jobban a másikat játékot játszottunk... levelet írtunk egymásnak... jutalmat kért... bolondos cerkát kapott ( ahogy nevezi )... és aminek nem örült... és nagyon kedvesen közölte velem, nehogy megbántson... írásban is óvatosan fogalmazott... kicsit sejpít, így az írásában ez látható is... de... elképesztő gyönyörű lelke van... őszinte kis lélek... számomra a világ legcsodálatosabb... megvígasztalt... megnevettetett... és megszűnt a migrén erős kínzása... a kedvemért még fotót is engedett... kivételes egy egyéniség... ez az őszinte "szerelem"...
Nőnap... virágok... igazából már tegnap felköszöntöttek a fiúk... gyönyörű virágokat kaptam... a fiam pedig életében először adott át nekem "nagyfiúsan" virágot... régebb nem akarta ideadni... visszakérte... meg hasonlók... most először gyönyörűen átadta és talán még boldog nőnapot is kívánt... a munkahelyemen is felköszöntöttek, ami nagyon jól esett, csak sajnos ott felejtettem a virágot... csoda hangulatban voltam, ezért történhetett... annyi apróság van a világon, amiért boldogok és hálásak lehetünk... egy kedves mosoly... egy szép gesztus... egy kedves szó... tényleg semmibe nem kerül, mégis annyi örömöt tud adni... én így éreztem/érzem magam..."
A legeslegjobb, hogy a kisfiam minden nap bebizonyítja mennyire csodás ember... olyan értékeket képvisel, ami semmihez sem fogható... az őszinteséget gyönyörűen tudja párosítani azzal, hogy közben ne bántson meg. Az autistákra szokták mondani, hogy érzéketlenek, pedig nem. Annyira figyelmes, érző szívű... nélküle az életemet nem tudnám elképzelni... tudom, hogy sablon szövegnek tűnik, de valóban így van. Annyi mindenre megtanított... legfőképpen a türelemre... és most, hogy már tud írni, levélben leírja azt, hogy én vagyok a legjobb, ez többet ér mindennél... gyakran beszél úgy, hogy azt érzem, picit sem tisztel... de valójában nem így van... elég elbeszélgetni vele, vagy ha látja szomorú vagyok, mindig biztosít arról, hogy szeret és mint az anyukája én vagyok a legjobb... és valójában ez számít, semmi más...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó