Nagyjából 2004 - re vezethető vissza a fejfájásom. Sokáig nem tudtam a megnezevezését. Azóta több orvossal beszéltem, kivizsgálások voltak, végül arra jutottak, hogy tipikus migrén tünetek, amiket érzek. Tehát migrénes vagyok. 

Nagyjából 2014 - re vezethető vissza a fejfájásom. Sokáig nem tudtam a megnezevezését. Azóta több orvossal beszéltem, kivizsgálások voltak, végül arra jutottak, hogy tipikus migrén tünetek, amiket érzek. Tehát migrénes vagyok. 

Boldog és hálás vagyok. Kétség kívül ez egy nagyon nehéz év volt, de a tanulságokat leszűröm, mély levegőt veszek, és megyek tovább az utamon. 

Boldog és hálás vagyok. Kétség kívül ez egy nagyon nehéz év volt, de a tanulságokat leszűröm, mély levegőt veszek, és megyek tovább az utamon. 

Minél inkább közeledik az évvége, annál több gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy mi is az, amiben változást szeretnék elérni a jövőt illetően. Még kicsit homályos, de alakul...

Közeledik az évvége... fura érzések bennem. Ilyenkor mindig eszembe jut a gyerekkorom. Mennyire más volt minden. Eszembe jut a boldog, összetartó, humoros család, kedves szomszédokkal...

Pár nekifutás után ugyanazt tudom csak írni, mint elsőre. Ez a hét nagyjából ugyanúgy telt mint a múlt hét. A stressz a tetőfokára hágott, aztán alábbhagyott. Intézkedések hegye hátán. Mit tanultam ebből? Nos, azt, hogy ember tervez, Isten végez...

Röviden, és tömören, őrült egy hét volt. Már a hét első napján olyan dologgal szembesültünk, amivel eddig soha, és az emberekben vetett bizalmunk egy szempillantás alatt megrendült, a hét közepe felé pedig tovább fokozódott más irányból, ezáltal már nem csak megrendült a bizalmunk, hanem teljesen oda lett. Abban a helyzetben találtam magam, mintha egy focilabda lennék, akit ide - oda rugdosnak. Eleinte puha laszti voltam, míg végül keménny golyó lettem... Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, olyan abszurd volt minden.

Néha úgy gondolom, nem érhet már meglepetés, aztán bebizonyosodik az ellenkezője. A héten volt öröm, bánat, csalódás, siker, trauma, változás...

Ez a hét arra ébresztett rá, hogy olyan szinten vágyakozunk a boldogság után, és a normális élet utáni vágy olyan mértékben erős, hogy képesek vagyunk a nagy optimizmusunknak köszönhetően elhinni azt, hogy minden rendben, akkor is, amikor éppen semmi sincs rendben. 

 Mint korábban is írtam már, minden hét megtanít valamire. Az elmúlt két hét, amit ágyban töltöttem betegség miatt, arra tanított meg, vagy inkább, arra emlékeztetett, hogy az egészségnél semmi sem fontosabb!