Ma van a szülinapom és mivel egy szép kerek számot ünneplek, azaz a negyvenet, igy sokan megkérdeték,, hogy milyen terveim vannak a jövőt illetően, milyen célokat tüztem ki magamnak? Nos, az elmúlt fél évben három olyan trauma ért, hogy tulajdonképpen ez a 40 nekem csak egy szám…

Ma van a szülinapom és mivel egy szép kerek számot ünneplek, azaz a negyvenet, igy sokan megkérdeték,, hogy milyen terveim vannak a jövőt illetően, milyen célokat tüztem ki magamnak? Nos, az elmúlt fél évben három olyan trauma ért, hogy tulajdonképpen ez a 40 nekem csak egy szám…

   Bár kissé nehezen alakult ki a rendszer, és új volt nekem a négy órai munka, és az is, hogy Arnold csak délig van oviban, de jó úton haladunk a napi rutinok kialakítása felé.

Én az időmet nehezebben tudtam beosztani, mint gondoltam, és Arnold pedig eleinte nem akart itthon aludni délben. Ma már szépen alakulnak a dolgok…

Lementek a vizsgák… Olyan hihetetlen. Olyan furcsa ez a megnyugvás, ami körülölel. Persze adódik mindig valami az életben, hogy teljesen nyugodtak ne legyünk, de ettől szép az élet…

Nagyon sok minden történik egy hét alatt…

Ez a hét az orvosi vizsgálatokról, vizsgáról, és egy váratlan helyzetről szólt, ami kissé megkeserítette az életünket…

  Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy megosztottuk azt, hogy más a mi fiúnk. Valójában, nem tudtam mire számíthatok, és nem is gondolkodtam ezen, csak valami késztetést éreztem, hogy megosszuk, és ezáltal, ahogy gondoltam, megkönnyebbültem. Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen sokan írnak/irtok ilyen kedves, biztató szavakat. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte. Heti rendszerességgel szeretnék írni, amiben összefoglalom a hetünket.

   Csend van. Most, hogy csend van, és rákészültem, hogy elmesélem történetünket, a sok gondolat a fejemben, ami volt, távolódik… De nem tudnék aludni. Akkor minden kiéleződne.

Nem cipelem tovább a terhet, és abszolút vállalom, amit sokan tagadnak, vagy titkolnak.

Nem akarom tovább titkolni, túl sok és nagy pofon ért már. A legkevesebb, hogy ezután ki hogy fog ránk nézni, ha tudják a teljes igazságot…

   Milyen rég irtam… Annyi minden történt. Legutóbb nem volt valami vidám az irásom, igy hát arra vártam, hogy valami jó történjen, és csupa jót tudjak mesélni.

Egy hónapja készülök írni, így aztán fogalmam sincs hol kezdjem. Az utóbbi bejezésemben nagyon magabiztos voltam…, nos, ez a mostani nem igazán lesz olyan. Elmesélem, hogy jártam meg a „poklot”, és hogyan vesztettem el az életemmel együtt önmagamat egy hét alatt…

  Percekig gondolkodtam, hogy is kezdjem azt a sok mindent, ami történik, ami bennem van, és úgy megosztanám…

Talán ott folytatom, hogy miután szépen kialakult az életünk az új helyen, tovább folytatódott az új élet, új helyzetekkel…